Teremtsünk otthont!

Ügyesek voltunk és naná, hogy nagyon elégedettek is magunkkal, meg az apartmannal, az időjárással, a döntésünkkel és úgy általában mindennel kapcsolatban. Az élet szép! Volt még azonban pár tennivaló, aminek neki is kellett látnunk, ha és amennyiben tényleg az apartmanunkban szerettük volna tölteni az éjszakát, valamint 1 hét alatt kiadható állapotba szerettük volna hozni a lakást. Ágy volt, de ágynemű nem, konyha volt, de pohár, tányér, evőeszköz nem, fürdőszoba volt, de… és így tovább. Gyerünk vásárolni! Előzőleg már kaptunk G-től egy listát, hogy miből mennyire lesz szükség, amennyiben tartjuk magunkat a tervhez és tényleg ki szeretnénk adni a lakást, amikor nem tartózkodunk a szigeten. Azért el kell árulnom, hogy nagyon elgondolkoztunk azon, hogy kiadjuk-e mivel elkapott bennünket az az érzés, hogy itt van ez a csinos kis apartman, olyanra alakítjuk amilyenre nekünk a legjobb, majd jönnek idegenek és leamortizálják. Persze ott van a másik oldala a dolognak, a piszkos anyagi, és végül mégis arra jutottunk, hogy maradunk az eredeti tervnél nem variálunk. Gyerünk vásárolni!

A sziget eleve nem óriási, mi pedig kb. középről mindent gyorsan el is érünk autóval, a főváros közelsége pedig még inkább hozzájárul ahhoz, hogy ne okozzon gondot bepattani a kocsiba és bevásárolni, bármiből. Az Ikea például sokkal közelebb volt hozzánk, mint mondjuk amikor Pesten laktunk, vagy akár a németországi házunkhoz viszonyítva is jóval közelebb van, nem a fuertei, a braunschweigi. Az indulástól számított 15 percen belül már az ágyneműk és huzatok között válogattunk. Kedvenc svéd áruházunkban nincs nagy kínálat van egy kis bemutatóterem szerűség és alap dolgokat meg lehet venni, de minden mást úgy kell megrendelni, mivel a központi raktáruk nem ezen a szigeten van. A megrendelés remekül működik, az ember kap egy sms-t, e-mailt amint megérkezett az áru, és már mehet is felvenni a rendelését. Ha és ez egy kis tapasztalat, nem kap az ember semmilyen értesítést, akkor mondjuk 3 nap múlva be kell sétálni az áruházba és felvenni a rendelést. Ott lesz.

Nem nagyon akartunk rendelgetni mivel egy hetünk volt mindenre, így az ott lévő készletből válogattunk. Gondosan haladtunk a G. által adott lista szerint és vettük a paplant, párnát, huzatot, konyharuhát, meg amiről úgy gondoltuk, hogy kell, konyha felszerelésében jó vagyok. Egy éjjeli szekrényt rendeltünk, mert az nem volt készleten, de tudtuk, hogy még időben meg fog érkezni. Erről már többször volt szó, hogy a Zuram milyen szinten utál ebben a bevásárlási egységben időt tölteni, hát még pénzt költeni, de most viszonylag rendben ment a dolog, tényleg csak a legszükségesebb dolgokat szedtük össze, jó persze néha nem egyezik meg a véleményünk abban, hogy mi szükséges és mi nem, de viszonylag gyorsan sikerült őt meggyőznöm (feladta) arról, hogy a plüss polip igen is kell.

Ennek a plüss polipnak külön története van, az Ikea ügyesen kitalálta, hogy viszonylag jó áron alkosson egy olyan méretű és formájú plüss jószágot, amiért a gyermekek (a 17 és 19 éves is) odáig vannak, meg mindenki más, de a német egységekben ez akkoriban hiánycikknek számított. Na de! Itt volt kérem szépen amennyit csak akart az ember, és ha már ilyen nagyok a lehetőségek be is vetettem érvként, hogy bármennyit vehetnénk, akármennyit, tényleg, de én csak egyetlen darabot szeretnék. No, meg legközelebb már gyerekkel jövünk, és hogy fog örülni a gyerek, ha itt várja az oly rég áhított hiánycikk, és a többi gyerek, akiknek a szülei kibérelik a nyaralót, hát még ők hogy fognak örülni, mindenki a mi apartmanunkat akarja majd kibérelni, mert ott lesz polip. Popo a polip! Már neve is van! A Zuram szerint is fontos mindenki elégedettsége, vagy legalábbis az enyém. Megrendeltük a polipot, hogy az érvek hatottak-e, vagy a Zuram csak egyszerűen boldog volt aznap, esetleg annyira szeret, hogy nem tud nekem nemet mondani, az a végeredmény szempontjából mindegy is. Pici autót béreltünk, pici autóba sok dolog belefér, és lassacskán meg is töltöttük. Egy dolog nem tetszett a Zuramnak, mégpedig a tányérok, így azt nem vettünk. Egy pici hang sikítozott a fejemben, hogy dehát nem mindegy!? De mivel nekem is mindegy volt, így mindegy, meg a polip után ugye nem is lett volna szép dolog ebbe belekötni. Átmentünk az egyik barkácsáruházba és ott vettünk tányérokat. Természetesen még venni kellett élelmiszert is, hogy ne haljunk éhen, de kocsival az élelmiszer áruházak is csak pár percre vannak. A Mercadona kész és félkész ételekben is többfélét kínál, így főzés nélkül is meleg ebédhez juthat az ember, nem mintha lett volna olyan, hogy ebédidő vagy ilyesmi, amíg lehetett mentünk és intéztük amit kellett.

Amit még be kellett szereznünk azok a takarítószerek, mosószerek és hasonló dolgok. Elmentünk a Mercadonába, hogy mindent beszerezzünk. Megálltunk az adott sor előtt, majd a Zuram rámnézett, hogy akkor tessék, ezekhez te értesz, kezével végig is mutatott a soron és hátralépett átengedve nekem a terepet. Picit hátrahőköltem, mert ez egyrészt szexista kijelentés, másrészt kénytelen voltam felvont szemöldökkel a Zuramra nézni, hogy megkérdezzem:-Oszt beszélek én spanyolul?. Gyorsan megegyeztünk, hogy nem, meg egyébként is ő duolingózik már jó ideje, tehát lásson hozzá és válogassa össze ami kell. Végül közös erővel összeszedtünk mindent, spanyol tudás nélkül is ki tudtam következtetni, hogy mi micsoda. Ami fura, hogy sehol nem találtunk szivacskendőt, pedig nálam az alap, de találtunk valami hasonlót, amit én nem szeretek, de ettől még vidáman csilli-villire ki tudtam takarítani mindent, be tudtam üzemelni a mosógépet és minden ment mint a karikacsapás. Eléggé felszabadultak voltunk, hogy nem kell festeni, mert így sokkal több időnk maradt mindenre. Nem mintha nem ugrottunk volna neki, ha kell azonnal, de így azért jobban jött ki a lépés.

Kezdtük magunkat otthonosan érezni, mint egy költözködés közepén, mindenhol egy zacskó valami, egy bontatlan vagy épp bontott ez meg az, közben beszereztünk egy TV-t, vettünk kenyérpirítót, hajszárítót, vízforralót és persze kávéfőzőt, kotyogóst. A kotyogós kávéfőzőt G. javasolta, mivel az a legegyszerűbb, mindenki tudja használni és elég sok apartmanban van ugyan kapszulás kávéfőző, de a vendégek nem szeretnek kapszula után menni, a hagyományos kávéval egyszerűbb bánni. Reggelenként már vígan ittuk a kávét a teraszunkon, és igen ennek minden reggel és úgy általában is örültünk, hogy teraszunk, apartmanunk, medencénk (még akkor is ha közös használat), a vidámság nem hagyott alább. Kicsit persze furcsa volt, hogy a lányok nincsenek velünk, de most nem is nyaralni jöttünk, elég hektikusan teltek a napok, jobb ez nekik így – áltattuk magunkat, de bárhonnan is néztük a dolgot, jelen pillanatban nem tudtuk volna másképp megoldani.

Azért volt pár dolog aminek utána kellett járnunk. Például kulcsokat kellett másoltatnunk a bejárati ajtóhoz, az apartmanban azonnal kicseréltük a zárat, jó persze a Zuram cserélte ki, de nagyon lelkesen asszisztáltam végig az egész folyamatot. G. és T. szolgáltatták a szerszámokat, bármiben kellett segítettek. A komplex bejárata azonban biztonsági kulccsal nyílik, amit nem másolnak csak úgy a kulcsmásolók, hiszen tilos nekik. A komplex üzemeltetői másoltatnak kulcsot, náluk van, be kell menni az irodába és majd ott adnak annyit, amennyit kérünk, persze igazolnunk kell, hogy miénk a lakás, meg kik vagyunk ilyesmi, de utána tényleg adnak annyi kulcsot, amennyit csak szeretnénk. Egyébként is be kellett jelentkeznünk az üzemeltetőnél és leadni az adatainkat. Adódik a kérdés, hogy hol az iroda. A komplexnek van közösségi helyisége, ahol az angol nénik esténként együtt kötnek, horgolnak, van néhány könyvespolc, tele könyvekkel és mindenki vihet el olvasási célból példányokat. Nos itt van egy információs faliújság ahol volt egy cím. Biztos, ami biztos a Zuram elkapta az első az apartmanunk előtt elsétáló angol nyugdíjas hölgyet és kifaggatta. Irene nagyon kedves volt, elmondta, hogy ott a cím, de ugye másik városba kell menni ott az iroda. Jó. A Zuram megkérdezte őt az internet szolgáltatóról is, hogy hol meg hogyan tudunk szerződni, de Irene ebben nem tudott segíteni. Örült viszont, hogy beszéltünk, és hogy Németországból jöttünk, mert bár a komplexben leginkább angolok élnek, de az egyik angol nőnek német a férje, és amott abban a lakásban, mutatott valahova a háta mögé, na ott abban is egy német család lakik. Senkit nem szeretnénk összezavarni azzal, hogy amúgy mi magyarok vagyunk. Irene másnap visszatért és Johnt kereste, a kedves fiatalembert akivel tegnap beszélt, Norbert mondta, hogy ő az, csak nem John, Irene nem jött zavarba, mondta, hogy hát nem emlékezett, de hozott nekünk szórólapot az internet szolgáltatótól, oda kell menni, mindenki velük van leszerződve a komplexben és ők jók. Megköszöntük Irenenak a kedvességét és hogy ilyen sokat segített. Irány tehát a szomszéd város Caleta de Fuste, ahol terveink szerint mindent egy nap alatt el fogunk intézni.

Volt ugyebár egy cím a kezünkben, meg persze telefonos segítség, és így is bolyongtunk az utcában egy laza fél órát, mert a házszám ami meg volt adva az sehogy sem stimmelt, és ott magánház volt, semmi iroda. Sebaj bolyongtunk tovább, a Zuram bement egy szálloda portájára információt szerezni, de nem járt sikerrel. Már egy másik utcában sétáltunk le-fel, amikor is elhaladtunk az ingatlaniroda előtt , ahol a mi apartmanunkat is hirdették annak idején, a Zuram be is ment segítséget kérni, és pont az a hölgy volt bent az irodában aki az apartman ügyes-bajos dolgait intézte, és a Zurammal már nagyon sokat beszéltek, egyeztettek az adásvétel előtt. A hölgy annyira lelkes volt, felpattant kijött a Zurammal, nagyon örült, hogy személyesen is találkozunk na meg hogy engem is megismerhet. Meg is mutatta, hogy melyik épületbe kell bemennünk, és megnyugtatott bennünket, hogy nem vagyunk teljesen világtalanok, mert az a házszám valóban nem az a házszám, de ez Spanyolország, majd megszokjuk, előfordul ilyesmi, a címek általában csak tájékoztató jellegűek. Még alig pár napja vagyunk itt és már mennyi kedves emberrel találkoztunk! Az épület felé menet megláttuk, hogy amúgy csak nagyjából 1 méter magas betűkkel van kiírva az oldalára, hogy ingatlankezelés. De, teljesen világtalanok vagyunk! Meg is beszéltük, hogy mi azt a feliratot amúgy láttunk, meg el is olvastuk, értettük is, na de nem gondoltuk, mert a házszám!

Bementünk az irodába ahol leadtuk a papírokat, hogy mi vagyunk az új tulajdonosok. Aláírtunk ezt-azt, majd kértünk kulcsot, abból a fajtából amiből annyit kérünk amennyit akarunk. Kaptunk kettőt, mert több nem volt, de ha visszamegyünk a jövő héten addigra másoltatnak. Jövő héten mi már nem annyira fogunk bemenni, de akkor így már van három kulcsunk. Megkerestük az internet szolgáltatót is, ahol szintén nagyon gyorsan mentek a dolgok, felajánlották, hogy akkor ők bevezetnék a kábelt, ami a felettünk levő lakásban bent van, nem nagy munka, de akkor biztosabb a net. Legyen, gondoltuk majd jönnek két hónap múlva, de nem, már két nap múlva ott is voltak, be is vezették. Le a kalappal, mivel még kis seprűt és lapátot is hoztak és a legkisebb koszt is feltakarították maguk után. Kis adalék, hogy a kábel rossz volt, de G-ék később, mivel mi akkor már nem voltunk ott, jelentették a problémát, amit aztán gyorsan orvosoltak is a kábelesek. Az internet szolgáltatás is rugalmas, mert különböző idő intervallumokra lehet kötni, például ha az ember nincs ott simán lehet szüneteltetni a netet ráadásul mindez online is intézhető. Árultak egy varázsdobozt is, amivel az összes streaming szolgáltatást lehet fogni, meg nagyon sok csatornát, de ezt inkább kihagytuk.

Némi papírmunka várt még ránk az önkormányzatnál is, de ott is végeztünk fél óra alatt. Az ügyintéző nem volt kedves, de legközelebb vittünk egy csokit magunkkal köszönetképpen és mint mindenhol a csokinak itt is varázsereje van. Az ügyintéző pont olyan gyors volt, mint elsőre, de most már kedves is.

Nem tudnám megmondani, hogy hányszor voltunk a barkácsboltban vagy az Ikeában vagy más helyeken, de egyszer csak, amíg a Zuram a barkácsboltban kulcsot másoltatott, addig én megtaláltam az új TV-s szekrényt a régi helyére. Eredetileg az volt a terv, hogy megveszünk néhány dolgot még amire szükség van, majd kulcsot másoltatunk és irány haza, de ugye megpillantottam a szekrényünket és rögvest meg is vettük. Mint említettem pici autót béreltünk, tényleg picit, de eldöntöttük, hogy minket ez nem zavar a szekrény úgyis lapra van szerelve, valahogy betesszük. A szekrényt az áruház mögötti raktárban vehettük át. A Zuram előzékenyen kinyitotta a csomagtartót, hogy lássa az ember, hogy hova kell tenni a dobozt, én arrébb pakoltam a már megvett több szatyornyi ezt meg azt, többek között a vízforralót, a hajszárítót, kenyérpirítót. Jött ki emberünk a nem apró dobozzal, és látszott a szemén, hogy keresi a járművet, hogy hova, majd a Zuram fejbiccentéséből rá is jött, hogy hova. Finoman szólva is kérdőn nézett ránk, majd rámutatott a dobozra, majd az autóra, és látszott, hogy teljesen bolondnak néz bennünket. Ismerem az érzést, mi is remekül szoktunk szórakozni azokon akik hasonlóképpen próbálnak beszuszakolni egy komplett nappalit egy Fiat Pandába, megtörtént eset, de ők feladták. Mi nem fogjuk. A Zuram teljesen magabiztosan mosolygott, szemében a hozzad csak, bízzad azt ide, majd én megmutatom neked nézéssel. A doboz felállítva pont olyan széles volt, hogy a két ülés között előre tolva éppen befért a kocsiba. Szavak nélkül is értettük egymást, a fiatalember elismerően mosolygott, majd búcsúzóul biccentett egyet és ha lett volna kalapja meg is emelte volna. Mi persze gondoltuk, hogy mázlink van, hogy befért a két ülés közé, illetve én gondoltam, de a Zuram állította, hogy ő pedig tudta. A doboz két oldalán elfért a többi csomag is. Igazából nehezebb volt becígelni a szekrényt az apartmanba, mint betenni az autóba, de megoldottuk.

A következő feladat természetesen az volt, hogy össze kell rakni a szekrényt, de nem ártana megszabadulni először a régitől. G. mondta, hogy ne izguljunk felteszi a netre és el fogják vinni, gyorsabban, mint hinnénk. Valóban jelentkezett is már másnap egy vevő, még pénzt is adott volna azért a régi szekrényért, de nem jött a megbeszélt időben, amiben csak az volt a bosszantó, hogy mi otthon ültünk és vártunk. Potyára. Mindegy, a szomszédban épp felújították a lakást, egy csomó melós járkált ki-be így a Zuram meg is kérdezte egyikőjüket, hogy nem-e vinnék el a szekrényt, mire mondták, hogy de természetesen, másnap ugyan nem dolgoznak ott, de beugranak érte, biztos ami biztos adott egy telefonszámot. De hogy ne legyen egyszerű a történet, emberünk a vevő, jelentkezett, hogy ő akkor mégis jönne. Jó, jöjjön. Na, most jött is, munkásokat telefonon lemondtuk, nagyon megköszönték, hogy szóltunk. Emberünk jött, majd nekiállt apró darabokra szedni a szekrényt, mire a Zuram csak nézett, hogy az úgy nem lesz jó, és javasolta, hogy tán inkább, hogy szedje szét, ha még össze is akarja rakni azt. Részletesen el is magyarázta, hogy miért. Emberünk csak annyit kérdezett:-Mérnök vagy?. A Zuram igennel válaszolt, emberünk, mondta, hogy látszik és mindent úgy csinál, ahogy a Zuram mondja. Ő egyébként Franciaországból jött, az asszony angol. Zenei stúdiójuk van, amit innen a távolról visznek, plusz van néhány lakásuk itt a szigeten amit kiadnak, az egyikbe jó lesz a szekrény. Közben szétszedték a szekrényt, a nagyobb részeket egyben hagyva el is hordták, autóval, nem messzire, csak a szomszéd komplexbe. Már a szétszerelésnél rájöttek, hogy a TV nagyobb, mint a szekrény, plusz az asszony az autóval beletolatott a kerítésbe, autó meg is tört picinykét, az autót egy hete kezdték el hirdetni, mivel el akarják adni. Szerintem mindenki jobban járt volna, ha inkább a munkások viszik el a szekrényt, mondom ezt úgy, hogy egyébként mi pénzt is kaptunk érte.

G-ékkel is többször találkoztunk, mindenben segítettek, mi pedig tudtuk, hogy az apartman jó kezekben lesz, minden aggodalom nélkül rájuk bízhatjuk a dolgaink intézését. Mindent le is papíroztunk ahogy azt kell. Tényleg mindent elintéztünk és még maradt időnk kirándulni is, mondanám, hogy felfedezni a környéket, de eddigre a közvetlen környezetünket már elég jól bejártuk. Rájöttünk, hogy a kínai óriás áruházban kell nézni dolgokat például konyhai eszközöket, mert sokkal olcsóbb, mint bárhol máshol. Rá kellett jönnünk arra is, hogy 9 óra előtt ne akarjunk a környéken kávét inni, mert nem lesz nyitva semmi, éjszaka kell sokáig ébren lenni, és reggel sokáig aludni. A gin-tonikból inkább a tonikot sajnálják, mint a gint, ha az indiai étteremben ki van írva, hogy kebab vagy döner, ne hidd el, nem olyan lesz, mint amit megszoktál. Meg még egy csomó dolog, amiről még be szeretnék számolni.