Elfoglaltuk a szobánkat, ami nem volt egy luxus lakosztály, de mivel sok időt nem terveztünk a szobában eltölteni, így mindegy is volt. Az aznap esti tervünk mindössze annyi volt, hogy megnézzük a hotelt, esetleg egy kis szerencsejáték, keresünk valami vacsorát, ilyesmi. A hotel, mint már említettem, hatalmas, és a gyerekeket egy, na jó nem csak gyerekeknek de felnőtteket is egy egy fedett vidámpark, meg egy csúszdapark is várja, de ez utóbbiról lemondtunk, viszont a vidámparkot nagyon várták a lányok.
Elindultunk felfedezőútra, és mi még soha nem voltunk ilyen helyen, ahol gyakorlatilag ki sem kell mozdulni a hotelből, mert minden egy helyen van. Üzletek sokasága, éttermek, kaszinó, a vidámpark, nekem elég labirintus szerűnek tűnt az egész, de szerencsére nem mindenki tájékozódik annyira rosszul a családban, mint én. Nekem már a lift is bonyolult volt, mert a liftek egy része csak bizonyos emeletig ment, a másik része meg szintén, így először ezt is ki kellett találni, hogy melyik liftbe érdemes egyáltalán beszállnunk. A folyosók tök egyformák, és úgy tűnt, hogy egyforma ajtók végtelen sora vár ránk, miután kiszálltunk a liftből, még jó, hogy meg vannak számozva az ajtók, ami mindenképp hasznos, pláne ha az ember nem felejti el, hogy hányas szobában lakik, de mint mondtam, szerencsére nem voltam egyedül, különben lehet, hogy még most is ott bolyonganék valahol.
Az üzletek, a kaszinó együtt, mint valami színes-szagos-hangos kavalkád tárult elénk. A szagos részt kisebbik elég nehezen viselte, mindent, de mindent padlószőnyeg borított, ami lehetett vagy 872 éves, és mivel a kaszinókban lehetett dohányozni, így a dohányfüst keveredett a tisztítószer szagával, amit ugyan meg lehetett szokni, de kellemesnek aligha mondtam volna. Mivel már eléggé esteledett, és fáradtak is voltunk, így gyorsan kerestünk egy boltot, ahol tudunk tusfürdőt venni, mivel pont a hazaindulás előtt 2 nappal fogyott el amit hoztunk, és itt a hotelszobába ugyan volt bekészítve szappan, de nem volt szimpatikus. Minden, de minden tele van üzletekkel, ám tusfürdőt nem találtunk, csak hosszas bolyongás után, tusfürdő helyett rengeteg hülyeséget tudtunk volna emlékként venni, de én maradtam a jól bevált hűtőmágnesemnél.
Megnéztük a vidámparkot is, és mit mondjak, jártunk már egy-két vidámparkban, de fedettben még soha, kicsit furcsa volt, hogy mennyire dübörög a csarnok, amikor épp a fejünk felett húz el a hullámvasút, de ez mondjuk mindenkinek tetszett. A vidámpark sincs ingyen, a szülők vehetnek egy kártyát a gyerekeknek, amire lehet feltölteni pénzt, és a gyerekek ezt a kártyát használva használhatják a játékokat, vagy akár mehetnek moziba, esetleg görkorizhatnak, vagy játszhatnak kifejezetten gyerekeknek való szerencsejátékokat. Rengeteg nyerő játék van, kb. olyanok, mint a búcsúkban, ügyességi és szerencse egyben, és kg számra lehet nyerni a plüss állatokat. Nem vicc, hatalmas nejlon zacskók vannak kitéve mindenfelé amibe a plüssöket lehet gyűjteni. Mikor ezt megláttam már mondtam is a gyerekeimnek, hogy nem játszhatnak, mivel a bőröndjeink már tele vannak, és nem tudnánk hazavinni a plüssöket, szerencsére nagyon nem érdekelte őket ez a fajta játék semmilyen formája.
Mivel már eléggé eltelt az idő, kerestünk egy helyet ahol vacsorázhatunk. Egy all you can eat mellett döntöttünk, ahol aztán tényleg minden volt, mi szem szájnak ingere. Kicsit várni kellett amíg kaptunk asztalt, de viszonylag gyorsan ment, onnantól kezdve meg nagyon ráértünk. Az étel választék jóval nagyobb volt, mint annak minősége, de itt nem arra kell gondolni, hogy ehetetlen volt az étel, csupán tényleg annyi minden volt, hogy nehéz volt választani. Én a mindenből egy picit taktikát követtem, a Zuram amit csak tudok megkóstolok technikát választotta, a lányok pedig, a hány rák fér a tányéromra játékot űzték, hisz imádják a rákot ám viszonylag ritkán jutnak hozzá. Ami nagyon tetszett a lányoknak, (és hát én is lány vagyok) az a fagyi automata, isteni lágy fagyi volt, és én inkább egy falat sütit sem ettem, pedig óriási volt a választék, az ügyesebbek viszony fagyit ettek a sütihez, vagy sütit a fagyihoz, ahogy sikerült.
A hotelt bejárni sem kis teljesítmény, nekünk mindenképp új élmény volt, és mivel elég korán kezdtük a napot, ami tartalmasra sikeredett, úgy éjfél körül már el is mentünk aludni. Másnap nem kellett korán kelni, habár egy csomó tervünk volt, de azért belefért egy kis alvás.
Felkelés után reggelit kellett keresnünk, mivel az nem járt a hotelhez, de mivel nem akartuk húzni az időt, így a mekiben kötöttünk ki, ahol nem követtem el azt a hibát, hogy ismét juharszirupos hamburgert válasszak. Ezt a hibát nagyobbik követte el. A nagyon is felejthető reggeli után elindultunk autóval a Las Vegas Signhoz, ha már egyszer itt vagyunk, kell fotó, meg amúgyis látnunk kell. A Las Vegas Signnál van parkoló, de az már reggel is tele volt, így mi nagyon cselesen a közelben lévő Harley-Davidson bolt parkolójában álltunk meg, hisz a Las Vegas Sign az út közepén található, a Harley bolt meg az út mellett, gondoltuk, majd onnan átsétálunk, de előbb benéztünk a Harley boltba, mert a szomszédunknak szerettünk volna valami ajándékot vinni, mivel 2 hétig ő vigyázott a házunkra, ő egyébként nagy motoros, mondjuk nem Harleyval jár, hanem egy saját maga építette motorral, de gondoltuk ez jó ajándék lehet.
A boltba egyébként is megéri benézni, egy kis időt eltöltöttünk nézelődéssel és kiválasztottunk nagy nehezen egy pólót. Amikor kijöttünk a boltból, akkor állt meg a parkolóban egy kocsi, és kérem szépen ott sofőr volt, szépen kiöltözve, fehér kesztyű meg minden, ugrott nyitotta az ajtót a benne ülőknek, hát kérem ez egy másik világ, mi inkább csak úgy elindultunk a Las Vegas Sign felé. Nos itt tévedtünk egy picit, mert ugyan vezet át zebra a felirathoz, de le volt zárva nem lehetett átmenni. A felirathoz olyan hosszú volt a sor, hogy én kijelentettem, hogy akkor sem állnék be a sor végére, ha átjutnánk (simán át lehetett volna menni, nem volt túl nagy a forgalom). Így az út mellől csináltunk pár képet. Pont jó lesz az is, inkább töltsük az időt nézelődéssel, mint sorban állással.
Ezután következett az az úticél, amit a Zuram várt a legjobban, vagy inkább csak ő. A Shelby Heritage Center. A Zuram szereti az autókat, ez mindig is így volt, így egyáltalán nem meglepő, hogy szeretett volna ide elmenni. A Shelby Center igen jó választás mindenkinek aki szereti az autókat, a Fordokat, az autóversenyzést, vagy látta Az aszfalt királyait, ok, amikor mi itt jártunk még nem mutatták be a filmet, de azóta igen, és természetesen már többször is láttuk. Az aszfalt királyai arról szól… á inkább nem mesélem el, tessék megnézni, én aki nem rajongok az autókért, de ennek ellenére ismertem a sztorit, szóval még így is végigizgultam az egészet, a szereplők alakítása pedig több, mint figyelemre méltó.
A Shelby Centerben nagyon sok autót láthatunk, és nagyon sok dolgot megtudhatunk Caroll Hall Shelbyről, aki fantasztikus autókat épített, és ő maga is versenyzett. Shelby élete engem legalább annyira lenyűgöz, mint Hemingwayé. A Center nem olyan nagy, de részt lehet venni egy ingyenes vezetésen, idegenvezetésen, nem autó vezetésen, ahol is a túra résztvevői még a műhelybe is bemehetnek megnézni, hogy hogy szerelik össze az autókat. Ezt egyébként kívülről is lehet látni, mivel a műhely és a kiállító terem között összefüggő ablakokkal van elválasztva a tér. A Zuram mondta, hogy ő csak szét szeretne nézni, és tudja, hogy mi ezt mennyire unjuk, nem vesz részt a vezetésen, csak gyorsan körbenéz és már mehetünk is. Az idegenvezetés nagyjából akkor kezdődött, amikor odaértünk, még simán tudott volna csatlakozni. Mire megszólalhattam volna, addigra kisebbik már ki is állt az apja elé és annyit mondott: Apa! Vegyél részt a programon, most vagyunk itt, nem tudunk ide visszajönni holnap, vagy jövőre. Te is unatkoztál Disneylandben, most mi itt szépen leülünk és ügyesen unatkozunk. Itt vannak ezek a kényelmes padok, leülünk és megvárunk. – A Zuram végignézett rajtunk, nagyobbik és én is biztattuk, hogy csatlakozzon már a néphez, mire vigyorogva elindult.
Mi leültünk és tényleg nagyon ügyesen megvártuk. Egyáltalán nem unatkoztunk, mert átmentünk a shop részre, és csak azért, hogy Apa örüljön vettünk neki pár ajándékot. A program legjobb része természetesen az volt, hogy bemehetett a műhelybe, ahol még fel is írhatta a nevét a falra, jelezve hogy ott járt. A kiállító teremben gyönyörű autók vannak, egy alkalmazott állandóan törölgette valamelyik autót, érdekes, hogy bent a műhelyben minden olyan tisztának tűnik, és direkt figyeltem, sehol nem volt még egy olajfolt sem, egy műhelyben nem így képzelné az ember, de lehet, hogy csak kintről nem lehet jól látni. Amikor vége lett a túrának a Zuram természetesen nagyon örült az ajándékoknak, amit neki vettünk, még a hűtőmágnesnek is, sőt annak igazán különösen, majd azért vett magának néhány pólót, amit aztán persze elfelejtett felvenni, amikor mentünk a moziba megnézni a filmet, de ez mindegy is.
Az tisztán látszott, hogy ha már ma nem csinálunk mást, a Zuram akkor is elégedett lesz, de azért persze voltak még terveink. Átautóztunk a Fremont streetre, ami méltán híres Vegasban. Jó, hát a Fremont street igazából este látványos, de estére más tervünk volt. Viszonylag gyorsan találtunk parkolót egy parkolóházban, csak arra nem jöttünk rá, hogy hol lehet fizetni, de úgy voltunk vele, hogy majdcsak valahogy kijutunk. A parkolóháztól 2 percnyi sétára volt a Fremont street, aminek egy része fedett, és légkondicionált is, na nem úgy kell elképzelni, hogy 20 fok van, de a kinti 42 fokhoz képest elég elviselhető a történet. A Fremont streeten rengeteg étterem, szórakozóhely, kaszinó található és persze itt van a híres integető neoncowboy is. Régen amíg a Strip meg nem épült ez volt Las Vegas központja.
A Fremont street nagyon látványos, például a mennyezet alatt, át lehet csúszni az utca egyik végéből a másikba, természetesen kötelek segítségével, mintha repülne az ember, hason fekve. Kisebbik egy darabig nyaggatott minket, hogy szeretné kipróbálni, de miután egy lány elakadt középen és lógott egy darabig míg érte mentek, már elment a kedve. Pedig a lánynak már mindenki drukkolt, biztatták, mire ő úszó mozdulatokat tett, hátha úgy előrébb jut egy picit, végül a lányért ment egy srác, és magával húzta a célig. Kisebbik szerint az nem lenne baj, ha elakadna, de nagyon kínos lenne, ha mindenki őt nézné.
Sok volt a hajléktalan, akik elég bizarr módon próbáltak pénzt gyűjteni, inkább nem is mondom. Sok alulöltözött fiú és lány próbálta meg rávenni a népet, hogy betérjenek valamelyik szórakozóhelyre, hozzánk nem jöttek oda, gondolom a lányok miatt és nem azért mert már túl öregek lennénk vagy ilyesmi. Mindenféle árusok próbálták meg eladni a portékájukat, és egyikük Miss Europának szólított, hát szóval látszik rajtam, hogy nem vagyok amerikai, vagy csak hallotta, hogy valami számára érthetetlen nyelven beszélünk.
A séta után visszamentünk a kocsihoz, és tényleg kijutottunk a parkolóházból, kifelé menet egy bácsinál kellett fizetni. Visszaautóztunk a hotelhez, majd újra bevetettük magunkat a hotel világába. Ittunk egy kávét, majd meglátogattuk a vidámparkot. A lányokat egy dolog érdekelte csak, egy régi típusú játékterem, ahol pacmannel, meg mindenféle régi játékgéppel, szimulátorral lehetett játszani. 7 dollárba került fejenként 24 órára a dolog, így nem is volt kérdés, hogy mehetnek játszani. Mivel ez egy elzárt területen volt, így nyugodtan ott mertük hagyni őket, azzal, hogy 1,5 óra múlva visszajövünk értük, addig játszanak sokat, mi meg kipróbáljuk, hogy meggazdagszunk-e ez idő alatt a kaszinóban.
Először nem nagyon igazodtunk ki, hogy mi hogy meg mivel működik, azt hittük lesznek érmék, meg nagy pohár amibe gyűjthetjük a nyereményt, de tévedtünk, már minden automatizált, pénz be, és egy cetli jön ki rajta az összeg, hogy mennyit nyertünk, ha nyertünk, aztán azt be lehet váltani. Nem is kell kart húzgálni, csak gombot nyomogatni, nem túl izgalmas. Nem akartunk rulettezni, vagy black jacket játszani kifejezetten csak a gépeket szerettük volna kipróbálni. 60 dollárt szántunk a dologra, mondván, hogy ha azt elbukjuk nem gáz. Én nagyjából 20 perc után untam meg az egészet, nem vagyok nagy szerencsejátékos, sőt kifejezetten nem szeretek a semmire pénzt költeni, és ez még csak nem is szórakoztatott, bevallom a cigifüst is zavart, tudom, tudom öregszem. A Zuram kicsit tovább bírta, de még volt 20 eljátszani való dollárunk, amikor azt mondtuk, hogy elég. Inkább sétáltunk még egyet, és lassan visszamentünk a lányokhoz, akik viszont még javában játszottak, épp az egyik táncgépen ugráltak. Mindkettőjüknek nagyon tetszett, és szerintük otthon is kellene nyitni egy ilyen játéktermet, mert igenis minden gyerek szeret ilyenekkel játszani, és a Stranger Thingsben is ilyen van, és mennyire menő már. Amúgy szerintem igaza van, szerintem is nagyon sokan szeretnének ilyen helyen játszani.
Összeszedtük a lányokat, majd visszamentünk a szobánkba, hogy kis pihenő után elindulhassunk a Stripre.
Élet a határon túl - 2 