Fájó szívvel hagytuk el San Diegót, ha lehetett volna nagyon maradtunk volna még. Egyszerűen beleszerettünk a városba, tudom nem sokat láttunk, de elég élhetőnek tűnt minden, a környezet pedig nagyon meggyőző. Palm Springs felé az autóban meg is beszéltük, hogy ha valahol, akkor itt igazán jól éreztük magunkat.
Palm Springs amolyan pihenős állomás volt a nyaralásban, mert utána kezdődött egy olyan rész, amibe már nem igazán fért bele semmilyen láblógatás. Palm Springsben is lett volna program, tudtunk volna merre kirándulni, de ígértünk a lányoknak egy olyan napot, amikor a medencézés lesz a fő tevékenység. A nyaralás fennmaradó részébe már a vásárolgatás sem fért bele, így még ellátogattunk a Palm Springsnél található Desert Hills Premium Outletbe.
No, hát ha San Diegóban meleg volt, akkor itt erre még rákapcsolták a fűtést, mert amikor a parkolóban kiszálltunk a kocsiból, éreztük, hogy a betonon simán meg tudnánk sütni néhány tojást, vagy amennyit csak akarunk. Laza 45 fok körül lehetett a hőmérséklet, és tanulva az első napból szinte folyamatosan kentük magunkat napvédővel, amire szükség is volt. Még volt némi hely a bőröndben ennek ellenére nem szándékoztunk itt sok időt eltölteni. Itt is a szokásos üzletek voltak, viszont néhány elég jó akcióba sikerült belefutni, no meg Disney shopba, meg valami olyan üzletbe, ahol mindenféle szuperhősös, filmes cuccok voltak, ami egyenlő azzal, hogy a lányoknak hirtelen nem lett annyira fontos a medence. Azt hittem sosem szabadulunk, végül az apukájuk türelmes rábeszéléssel vezette rá a lányokat, hogy ha már úgyis mindent megvettek, megnéztek, akkor talán ne menjenek még egy 50. kört a boltban. Nem mentek, átmentek a Disneybe, de elengedtük őket egyedül, addig mi inkább egy másik üzletet választottunk, majd mentünk utánuk. Egyébként hihetetlen, hogy a nálunk oly drágán kapható Disneys cuccokhoz, itt szinte fillérekért lehetett hozzájutni. Szerencsére a lányok inkább csak nézelődtek, és nem vásároltak.
Egy küldetésünk volt még, megtalálni a Vans üzletét. Ez egy érdekes dolog, mert ugye Vans cipőket nálunk is lehet kapni, olykor még jó akciók is vannak. 1 éve nagyjából amikor cipőt kerestünk a lányoknak, akkor apukájuk próbálta őket rábeszélni, hogy ugyan legyenek már kedvesek legalább megnézni a cipőket, mert a Vans igenis menő. A lányok szerint apa nem tudhatja, és nem menő, sem a cipő nem az, sem apa tudása a márkákról. Néha azt gondolom, hogy a gyerekeink azt gondolják, hogy amikor mi voltunk fiatalok, akkor csak üldögéltünk otthon a pamut melegítőnkben, és nem néztük a tv-t, mert semmi jó nem volt benne, postagalamb vitte az üzeneteinket, lovaskocsival közlekedtünk és egyébként sem sokat tudtunk a világ dolgairól, honnan is tudhatnánk bármit arról, hogy most mi jó, vagy mi nem. Azután meg csak néznek, hogy miért nevetem ki őket, amikor az idétlen plüss hajgumijukat használják a copfjukhoz, és nem értik, hogy miért mondom, hogy ha valaki annak idején azt mondja, hogy ez újra divatba jön, akkor körberöhögöm. De ez nem is olyan ám – mondják ők, mert ilyet az Eleven is hord a Stranges Thingsben és ez nem is egyszerű hajgumi, hanem Scrunchie, na persze, hajgumi az és kész, és abból is a ciki fajta. Van, hogy a saját gyerekeink igen-igen szórakoztatóak. Várom már, hogy mikor kell majd válltömést rakni a pulcsijukba. Visszatérve a cipőkhöz, idén valahogy a suliban minden gyerek Vans cipőt hord, meg hátizsákot, meg pulcsit, így természetes, hogy gyermekeink azon része, akire ez hatással van, felismerte, hogy a Vans az menő, no nem azért mert apa azt mondta, apa azt nem tudhatja.
Azon gyermek, aki igen-igen szeretett volna már bejutni a Vans-be, az eléggé fel tudott háborodni azon, hogyha az apukája bement még egy üzletbe, pedig azt mondta, hogy már nem is fog többe. Az élet nehéz, olykor igazságtalan, de végül csak sikerült 4 pár cipővel távozni a boltból. Nem mind lett az érintett gyermeké, kiderült, hogy az a gyermek, akit közömbösnek hittünk a témában, az a gyermek is tud magának választani cipőt, de persze csak azért mert rábeszéltük, és mert nagyon jó akciók voltak. Utóbbi igaz is, tényleg vicces áron volt a cipő az itteni árakhoz képest, és még befért a bőröndbe is.
Ezen kis kitérő után megérkeztünk a szállodánkhoz a Palm Mountain Resort and Spa-ba. a hotel tényleg elég színvonalas volt, de a lányokat, akik elfáradtak a nagy melegben, meg vásárlásban, csupán a medence érdekelte, nem is vártak sokat, ahogy átvettük a szobát, el is indultak fürdeni, majd némi elpakolás után mi is követtük őket. Még mindig nagyon meleg volt. Vagyis annál melegebb. Itt is hasonló volt az elrendezés, mint Floridában, az épület körbevette a medencét, a mi szobánk földszinti volt, így még egy pici terasz is tartozott a szobánkhoz, ami a medencére nézett. Nézett volna, ha nem lett volna növényekkel körbevéve az egész. Minden szép zöld volt, még a narancs is a fán. A növények, és a medencét körbevevő napernyők azért voltak hasznosak, mert némi árnyékot nyújtottak a vízben tartózkodók számára is, mert még a vízben is közel elviselhetetlen volt a meleg, hisz az ember fejét azért sütötte a nap rendesen. A medencéből viszont nagyon szuper volt a kilátás, mert ráláttunk a hegyekre, és gondoltuk, hogy majd a medencében megvárjuk a naplementét, és csak utána megyünk vacsorázni.
A Zuram, aki szeret utánajárni a dolgoknak igen-igen alaposan, el is kezdett keresni egy helyet, ahol ehetnénk valamit vacsorára, majd nagyon gyorsan rájött, hogy itt az éttermek viszonylag hamar zárnak, szóval el kellene kezdeni készülődni, vagy legalábbis lezuhanyozni. Mondtam is, hogy előre megyek, szólók, ha kész vagyok, és jöhetnek szépen sorban a többiek. Ahogy beálltam a zuhany alá, próbáltam igazítani a zuhanyfejen, és hát egy apró biszbasz kiesett belőle, lehetetlenné téve a zuhanyzást. Közben jöttek a többiek is, hogy ugye már kész vagyok, mert ha így folytatjuk nem eszünk. Megpróbáltam visszaszerelni a kis biszbaszt, majd a Zuram is megpróbálta visszaszerelni a kis biszbaszt, de mivel egyikünk sem járt sikerrel, így csak amúgy klórosan indultunk vacsorázni, de persze előtte a recepción jeleztük a biszbasz dolgot, és gyorsan megígérték, hogy mire visszaérünk a vacsorából kész lesz a zuhany.
Elindultunk vacsorázni, és még mindig nagyon meleg volt, pedig már kezdett lemenni a nap. Palm Springsben rengeteg hotelt láttunk, éttermeket, és minden nagyon hangulatos. A pálmák szépen egyformára vannak nyírva, itt is vannak csillagok a járdán, mint LA-ben, és nagyon szívesen sétálgattam volna még, ha nem fenyeget a veszély, hogy vacsora nélkül maradunk. Így már persze értettem, hogy a szállodában miért eszegettek többen is szendvicseket a saját teraszukon, ők készültek. Mi meg nem. A Zuram kinézett egy pizzériát, aminek az értékelése igen meggyőző volt, így azt választottuk, nos természetesen nem lehetett kártyával fizetni, így át kellett mennünk a szomszéd hotel recepciójára, ahol volt automata. Én azon aggódtam, hogy addig bezárnak, de megígérték, hogy nem teszik, ráadásul az egyik pincér beszélt németül is.
Ebben a pizzériában is mindenki nagyon figyelmes és kedves volt, a három felszolgálóból három jött oda kicsit beszélgetni, hogy honnan jöttünk, merre tartunk. Az étlap is bőséges volt, és én őszintén szólva jobban szeretem ezt az amerikai stílusú pizzát, mint az olaszt. Tudom, tudom, hogy mégiscsak az olasz az igazi, de én akkor is ezt szeretem. Gyorsan hozták az ételt, és még különleges sörök közül is választhattunk, a lányok nem. Amit eléggé kedvelek egyébként, hogy elég sok étteremben alap, hogy azonnal hoznak egy-egy nagy pohár vizet, mielőtt megszólalna az ember és ezt mindenféle külön díjazás nélkül teszik.
A pizza, nos egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem legfinomabb pizzáját kaptam, de nem csak én áradoztam, hanem a család összes tagja. Valami hihetetlen finom volt. Amikor befejeztük a vacsorát, egy olyan srác jött oda, akit addig nem láttunk, és ő is érdeklődött, hogy honnan meg merre, mi meg persze nem győztük dicsérni a pizzát. Mondta, hogy nagyon örül neki, hogy ízlett, és akkor vár minket szeretettel másnap este is, de kénytelen voltunk sajnálatunkat kifejezni, hogy nekünk Palm Springs most csak ennyi volt, mert holnap korán reggel indulunk tovább vár minket a Grand Canyon. Emberünk erre felvonta a szemöldökét és nagy komolyan, kissé csodálkozva csak annyit mondott, hogy: A Grand Canyon? De hisz az csak egy nagy lyuk.- döbbent arcunkat, kikerekedett szemeinket látva elnevette magát, és gyorsan mondta, hogy:-Jó, jó az egy olyan lyuk, amit látni kell, és valójában már ő is volt arrafelé.
A vacsora után még sétáltunk egy kicsit, volt még idő, no meg másnap nem terveztünk hatkor kelni, úgyis egész nap az autóban fogunk ülni, hisz több, mint 600 km várt ránk a Grand Canyonig. Visszasétáltunk a hotelbe, és szerencsére már tényleg megjavították a zuhanyt, így ha csak vacsora után is de végre le tudtunk zuhanyozni. Az, hogy hogy néztünk, na jó inkább, hogy én hogy néztem ki medencézés után, szél szárította hajjal az tök mindegy (még fotó is készült és fel is mertem tölteni a facebook oldalamra), mert így is ki mertem lépni az utcára, sőt még étterembe is be mertem ülni, és kaptam vacsorát.
Másnap tényleg nem keltünk hatkor, csak fél hétkor, és fél óra is fél óra. Reggeli nem a hotelben volt, hanem valami kuponokat kaptunk, amiért a közeli kis étteremben kaphattunk valami alap reggelit. Az étterem teljesen úgy nézett ki, ahogy azt az ember egy ötvenes évekbeli filmben képzelné el, és még a pincérek is ehhez megfelelően öltöztek. Az alap reggeli nem volt valami sok, pirítós, meg kávé, és narancslé, de ha ráfizettünk valamennyit, akkor azt rendeltünk az étlapról, amit csak akartunk. Mi ez utóbbi lehetőséget választottuk, mert fogalmunk sem volt, hogy napközben hol fogunk tudni enni, és főleg mikor, így az alapos bereggelizés mellett tettük le voksunk. Ez hiba nélkül teljesült is, megérte ráfizetni a kuponokra, mert hatalmas adagokat kaptunk, és az ételek is nagyon finomak voltak.
Reggeli után elhagytuk Palm Springst, és nekivágtunk az útnak, irány a Grand Canyon.
Élet a határon túl - 2 